“A nagy pillanatok szavakat igényelnek. (...)
senki sem tud csendben maradni egy fontos gól után."
(Juan Villoro)

“Egy előkészületi meccs volt a régi BEAC-pályán, ahol most a Sugár Áruház van.
Vagy nem is Sugár, hanem inkább Skála; mindenesetre áruház van, foci nincs.
Kellemetlen agyagos-földes pálya volt, esős februári idő.”
(Esterházy Péter)

A következőkben itt álló beszélgetésekkel a pályáról és a pályán túlról, fociról és nem fociról szeretném beszéltetni azokat, akikkel a véletlen/sors/akármi folytán hétről-hétre egy csapatot alkotunk, azt a csapatot, amit ez a négy betű jelez: BEAC.

Egy bravúros győzelem, egy szomorú vereség, vagy akár egy sikeres kényszerítő is csapatot tud építeni. A csapat pedig azért is fontos mindannyiunknak, hogy általa egy közösség tagjává is váljunk.

Beszélni és beszélgetni annyi tesz, mint megismerni. Megismerni pedig jó, mert a megismerés közösséget épít. 

Ebben a közösségépítésben kíván ez a blog e 119 éves klub játékosainak a segítségére lenni.

*

A pályán talán még az sincs egyedül, aki egyedül van.

2013. decemberének utolsó meccsén kétszer álltunk fel hátrányból egy nálunk sokkal erősebb csapat ellen. A 6-os mezben játszó csatárunk a meccs hőse volt; két gólt szerzett, és az utolsó percben történt egyenlítésünk helyzetét is ő harcolta ki. Éri Fülöp tavaly távozott közülünk, harminc évesen, oda, ahol nem tudunk arról, hogy volna focipálya. Ezt az utolsó meccsét is jó lett volna valamikor megbeszélni vele.  

Ezt a blogot az ő emlékének ajánlom.

*

Hajrá, BEAC!