KG: Miután az a merész ötletem támadt, hogy újra kellene indítani valamilyen formában a BEAC-blogot, és hogy beszélgetős formában kellene mindezt tenni, egyből jött, hogy veled kezdjük a sort. A korábbi blog lelkes szerzője voltál, még akkor is szívesen írtál, bár kevesebbet, mint korábban, amikor én már nem. Ráadásul együtt jegyeztük a blog második, egyben utolsó interjúját, Jakóval (az első Glovival volt, amit Ricsivel csináltunk). Nem hiányzik, hogy írogass a meccsekről, szezonokról?

HP: Ha lenne egy olyan felület, mint az, ami akkor népszerű volt, akkor biztos megint szívesen írnék a meccsekről. Akkor egy idő után egy kicsit nyűg volt; az volt a baj, hogy nem írtak sokan, néha Laci, Ita Bálint, te. Én meg nem szerettem, ha valami meccs kimaradt onnan, és akkor egy kicsit kötelesség volt, hogy „hú, még ezt is meg kellene írni”...

Mi a te BEAC-sztorid? Hogyan lettél a csapat játékosa?

1992 szeptemberében kerültem a csapathoz. Jakóval a KSI-ben nevelkedtünk nyolc évig, ’88-ig, amíg ki nem öregedtünk az ifi-egyből. A Labdarúgó Szakosztály éppen akkor szűnt ott meg. A BVSC átvette a serdülőket, az Újpest meg az ifit, de én már csak az igazolásomért mentem az Újpestbe, ott már nem fociztam. Közben felvettek az egyetemre és átmentem az egyetemi csapatba: ez volt az akkor blasz-hármas ÁSE, Állatorvos – vagy -orvosi, nem is tudom pontosan – Sport Egyesületnek hívták. Jó focisták játszottak egyébként ott. Aztán az a csapat is megszűnt, és akkor mentem át a BEAC-ba. Valószínűleg tehát a BEAC-ból is akkor mennék el, ha megszűnne.Az ÁSE-ben nem volt edzés, csak játszottunk. Harmad- vagy negyedévesként már éreztem, hogy hiányzik az edzés. Jakó révén kerültem egyébként a BEAC-ba, néha beszéltünk, akkor ő már itt volt.
 

KSI, Jakóval

Kik voltak akkor ott a BEAC-ban?

Jakó, Szira, Aubel Ervin, Fejes Tomi, nyilván, Rumboldok (Ákos és Laza), Tóth Laci, Kéró, azaz Kézi Gabi.

Ebből ki volt ELTE-s? Nem sok, nem?

Voltak azért. Szira, Ervin, Jakó. Török Gyuri, Bábik Zoli is ott volt – őket már nem ismered.

BEAC 1995 körül

Mikor és hogyan lettél csapatkapitány?

Meg tudom mondani konkrétan, de az évszám nem ugrik be. Banketten ültünk a Szecskában, a portugáliai Eb volt akkor.

Akkor 2004 nyara lesz ez.

Amikor Ervin mesélte, hogy megtette a görögöket. Azt hiszem akkor lett Ervin Glovi helyett az edző; addig ő, Ervin volt a csk, erre mondta, hogy akkor ha ő lesz az edző, akkor nem lesz csapatkapitány. Szavaztunk, és én lettem.

Ugorjunk vissza még egy kicsit. Mi az első focis élményed?

Igazából nem tudom. Van egy olyan kép előttem, hogy az 1978-as vb, talán nyitómeccsén, de lehet, hogy nem, első perc, olasz-francia meccs, elmegy a francia szélső, és Lacombe befejeli. Erre emlékszem. De nyilván van korábbi. Ja, és emlékszem az argentin-magyarra, lehet, hogy ez volt a nyitómeccs, a gyerekszobából éjjel titokban néztem, pont ráláttam a tévére, ez volt, ahol hatalmas bírói csalással kaptunk ki 2-1-re, Nyilasit és Törőcsiket is kiállították.

Gombfociztam is, később rengeteg csapatom volt. Azt mondjuk nem tudom, hogy a gombfoci jött a fociból vagy fordítva.

Meg nagyapám kivitt egy Honvéd-meccsre, az megvan még, valamikor ’76-ban lehetett, már nem tudom, a Honvéd kivel játszott. Így lettem Honvéd-drukker. Apám egyébként bősz Fradi-drukker volt, de ő valahogy eltévelyedett, mert a nagypapám meg a nagybátyám, apunak az öccse, óriási Honvéd-drukkerek. Bár az öregemmel mindig Fradi-meccsre jártunk, minden hétvégén, vagyis minden második hétvégén az Üllői úton voltunk.

Van legfontosabb, a labdarúgással kapcsolatos meghatározó élményed?

Olyanok vannak, amik nagyon emlékezetesek. Az például, hogy elmentünk megnézni az Aranycsapat című filmet. Mai szemmel ez már lehet, hogy nem is kötné le az embert. Ez az a film, ami azt készíti elő, hogy a Puskás hazatér

Talán 1982-es.

Igen, ’81-ben volt egy magyar-angol, és előtte volt a Puskás.

Amikor a Puskás ott játszott óriási hassal.

Igen. Arra emlékszem, hogy volt jegyünk, és nem engedett ki anyukám. Szóval volt ez a film, és én akkor teljesen beleszerelmesedtem az Aranycsapatba, pedig akkor már azóta sok idő eltelt. Aztán elolvastam Sebes Gusztáv könyvét, az Örömök és csalódásokat. Meg a Bozsikét is.

Hú, a Sebesé az nagyon unalmas.

Igen, voltam tizenkét éves, és képzeld, végigolvastam.

És hogy azután mi volt még meghatározó, hát akkor sajnos: Mexikó. A nyáron az EB idején írtam egy kis facebook-posztot erről. Nem vártam győzelmet, meg ilyesmi. Kérdezte az akkori orosztanárom is, hogy mit várok, mondtam, hogy jó csapatunk van. De ott akkor bennem eltört a lelkesedés.

Addig az ember rajongott, szeretett meccsre járni, de az ott akkor megváltozott.

De akkor attól, hogy focizz, nem tántorított el.

Nem, azt nem befolyásolta. De aztán nagyon sokáig nem voltam meccsen. Válogatott meccsen az egyik állatorvos haverommal igen, de bajnoki meccsre nem járok.

Mikor voltál utoljára NB-s meccsen?

Hú. Emlékszem egy Honvéd-MTK-ra vagy MTK-Honvédra, pontosabban, a Hungária körúton – nem tudom, hogy keveredtem oda, soha nem jártam oda meccsre, valamikor a ’90-es éves elején lehetett. Fradin nagyon rég voltam. Apuval akartam kimenni a Groupamába, de nem voltam végül ott bajnoki meccsen. BL-meccsen voltam Lacival, meg BL-selejtezőn Debrecenben, amikor a Partizant nagyon csúnyán megverte a Loki oda-vissza. De az se bajnoki. Vízilabda-meccsen voltam, de az is BL volt.

Mint Jakó, sok edző kezei alatt dolgoztál, kire emlékszel a legszívesebben, kitől tanultad a legtöbbet? Ki volt a legmeghatározóbb?

Volt körülbelül 15 edzőm. Volt, akivel jobban kijöttünk, volt, akivel kevésbé, aki nem szerette a játékomat, de mondjuk senki elől nem mennék át az utca túloldalára. De aki a legmeghatározóbb volt, az Öhler Laci itt, a BEAC-ban.

Az öltönyös?

Igen. Nem biztos, hogy azért, mert szakmailag tőle tanultam a legtöbbet. Talán inkább azért, mert

ő szólított meg a legjobban bennünket, elhittem neki, hogy jó vagyok.

Szakmailag képzett edző volt?

Biztosan, de ezen nem gondolkodtunk. Sokat foglakozott a focival, nagyon komolyan vette. Úgy éreztem, hogy kihozta belőlem a maximumot, erőben is jó voltam. Azelőtt ez nem jött ki. 28-29 éves koromban volt ő. ’98-99-ben volt az edzőnk, meg a következő évben. Akkor megnyertük vele a blasz-kettőt. Előtte Fejes Tomi volt az edző, akkor kiestünk. Emlékszem, hogy a Glovival ültünk a kocsiban: ha kiesünk, akkor abbahagyjuk az egészet. És akkor jött az Öhler Laci. A Kelennek volt az edzője. Ugyanazon a pályán játszottunk.

És akkor megkértétek, hogy legyen az edzőtök.

Nem ismertem akkor a sztorit, hogy hogy volt, de igen, valaki, gondolom, Dara megkérte. És akkor vele a következő szezonban veretlenül bajnokok lettünk. Pontosabban: valahogy öt fordulóval a vége előtt bajnokok lettünk, és a legeslegutolsó meccsen kikaptunk Nagytétényben.

Szóval, visszatérve, ott nagyon egymásra talált csapat és edző. Az első, nem is tudom, hány fordulóban csak nyertünk, nem kaptunk gólt nyolc meccsen keresztül.

Gondolom, többet edzettetek.

Két edzés volt akkor is. Én akkor úgy dolgoztam, hogy csak a csütörtöki edzésekre mentem.

A Bogdánfy úton vagyunk most?

Nem, ez a Kelen-pálya.

A Skála helyén még játszottál?

Nem, az egy régebbi sztori. Az életemben még biztos megvolt, de én azon nem játszottam. A Bogdánfyra mentem.

Onnan a Kelenre, és vissza

Igen, de akkor már a másik pályára, ami a MAFC-é volt.

Mi tudsz most az Öhlerről?

Utána az volt, hogy a bajnokság megnyerése után a blasz-egyben őszi bajnokok voltunk, egy vereséggel. Tavasszal viszont végül ötödikek vagy hatodikok lettünk, egy csomóan nem tudtak járni – akkor sem voltunk már huszonöten –, és akkor le is mondott a szezon végén. Az Erőműnek volt az edzője, aztán: Voyage, Budatétény. A Budatéténnyel játszottunk is edzőmeccset mostanában. Már eljött a Budatéténytől, most azt hiszem, nem edz. Néha szoktam találkozni vele, a kutyáját oltom, szoktunk beszélni.

Jól tudott motiválni?

Erőben jók voltunk, jó alapozást kaptunk. Nyilván általában többet jártunk azért edzésre. Nagyon komolyan vette. Nem voltak olyanok, hogy elkésel.

Vagy azt mondod, hogy jössz, és nem jössz.

Na ja. Nekem az volt az első pofon: végigjátszottam minden meccset, összegyűjtöttem az – akkor még, azt hiszem – három sárgát, kihagytam egy meccset, ami után azt mondta, hogy ha nyertünk volna, akkor ülök a padon legközelebb. Talán a Laza játszott helyettem. És talán nem is tudott jönni a következő meccsre.

Mondjuk jó korban is voltatok éppen.

Igen, de azért előtte le voltunk eresztve a kiesés miatt. Ugyanaz a csapat – és egyszer csak elkezdtünk nyerni. Nemrég mesélte Laci, hogy nem kellett hozzánk nagy hókuszpókusz, csak egy kicsit az önérzetünkre apellálni, mindent komolyan csinálni, meg persze szerencse, hogy az első meccseket szépen behúztuk. Ő is szívesen emlékszik erre az időre.

Amikor én a BEAC-hoz kerültem, valahogy 2002-ben körülbelül, akkor házi gólkirály lettél, azt hiszem. Legalábbis a legtöbb gólt szerzők között voltál, az biztos. Hátvédként vagy védekező középpályásként akkoriban jellemző volt, hogy sok gólt lősz. Sokszor voltak ilyen szezonjaid korábban is?

Védő létemre általában sok gólt lőttem. Néha csak egyet-kettőt, de általában többet. Kétszer voltam házi gólkirály a BEAC-ban. Egyszer hat góllal, valakivel holtversenyben. 2002 körül pedig nyolccal. Jellemző mondjuk, hogy ha védőként házi gólkirály vagy, akkor nem megy jól a csapatnak, az biztos.

Azt lehet mondani, hogy ha valamelyik posztból, akkor leginkább csatárokból volt ínség nálunk?

Lehet. Az a másfél év volt a legjobb időszakunk, amikor bajnokok lettünk, Akkor az Aubel Zsolt volt a csatár, illetve volt még a Török Gyuri, Rékai – az öregfiúkban előkerült most valamelyik másik csapatnál – és a Török Peti. De egyik sem volt igazi befejező csatár. Sokszor Jakó is játszott csatárt.

Aubel Zsolton túl, akiket nem ismerek, ők abbahagyták, eligazoltak?

Rékai eligazolt, Török Gyuri, Török Peti, Gulyás Dév, Bábik, ők abbahagyták.

Mindig hátvéd voltál?

Mindig. Gyerekkoromban csatár akartam lenni, mint mindenki, de védőt csináltak belőlem. Voltam persze minden. Kapus is voltam, de az Egyben nem védtem. A Kettőben egyszer, egy 2-2-es meccsen, még a Siketek füves pályáján. Glovinál egyszer voltam csatár, rúgtam is gólt.

Jakótól és kérdeztük: szerinted kik alkotják az utóbbi 20-25 év BEAC-ának „álomcsapatát"?

Szira, Glovi, Ervin...

Magadat tedd be. Szabály.

Oké, akkor Ervin mellett én, a balbekk Tóth Laci. Középpálya és csatársor, az nehéz kérdés. Voltak itt nagyon jó játékosok, akikkel nem játszottam együtt. Legyen, akit ismerek. Aubel Zsolt és Török Peti a csatársor. Jakó, Szabó Zé, Gulyás Dávid, Bábik. Lőrinczy kimaradt, mert kevesebbet volt, meg elment–visszajött. Ez az Öhler-féle csapat, Szirát leszámítva. Rumbold Áki pont ekkor törte el a lábát.

A mostaniak közül?

Porogi Matyi a Bábik helyett, Flaskay Miki talán. De a Török Peti nagyon jó focista volt, jobbal-ballal, csak nem érdekelte annyira, inkább elment kosarazni.

Helmle Péter BEAC-os dream teamje...

És ha nem csak a BEAC-ból válogathatnál, ki lenne a te leg-leg 11-edben? Legyen ez is 4-4-2.

Az a baj, hogy már kapust sem tudokválasztani... Legyen Buffon; Cafú, Maldini, Júlio César, őt szerettem; Iniesta, Figo jobbra, Zicot betesszük balra, Ronaldo, Messit tegyük be csatárnak. Még Rivaldot tegyük be a középpályára, bár akkor itt senki nem fog védekezni.

Nem baj, nyernek 6-5-re. Még egy középső védő kell.

Legyen akkor Krol, az 1978-as holland csapatból. És akkor a C. Ronaldo nem fért be. Meg Maradona.

...és "minden idők" álomtizenegye

A pályán kívül, azt hiszem, sokaknak a nyugodt szó hamar eszébe juthat rólad. Pályán ezt már kevésbé lehet mondani rád, bár az utóbbi időkben talán már igaz ott is. Korábban azért voltak piros lapjaid. Ilyenkor a pályán éltél ki valami azon kívül elnyomott frusztrácót?

Kettősnek tűnik, igen, de nincs szó, szerintem, frusztrációról. Viszont az utóbbi időben is volt ilyen, a TF-ellen az az én hülyeségem volt, hogy okoskodtam a bíróval. Sokáig egyáltalán nem volt egyébként piros lapon.

De nyugtass meg, hogy Ervinnek mindig volt.

Neki mindig volt. Nem tudom, honnan kezdjem a sztorit. Valahogy mindig túl nyugodt voltam. Az edzőim ezt szóvá is tették, meg apám is, soha nem volt elégedett. Visszanézve egyébként igaza van: kényelmes voltam, csinálja más, gondoltam sokszor, nem vállaltam sokat, eleget. Probléma volt az is, hogy nem voltam elég kemény. Sokáig egyszer állítottak ki, de az meg orbitális csalás volt. A BEAC-ban is egyszer állítottak ki, két sárgával. Aztán ez átfordult. Valamikor az Öhler után; Glovi volt már az edző, egyre kevesebben lettünk. Egyre többet adtam ki magamból a pályán, egyre inkább úgy éreztem, nekem kell vinnem a csapatot, addig nem nagyon vitatkoztam senkivel, de ezzel párhuzamosan, mondjuk így, az igazságérzetem is túlfejlődött a bírókkal szemben.

Nem az öregedés volt ez?

Akkor ezt nem éreztem. Szerintem csak megváltoztam. Akkor már a pályán kívül is vitatkoztam, ha úgy éreztem, igazam van. És gyakran volt így.

És most kevésbé jellemző?

Nem, ez utóbbi ugyanúgy megmaradt. A pályán viszont, amikor már magamnak sem feleltem meg, fájt a lábam, öt perceket játszottam, akkor viszont minek.

Hogyan adtad át a csk-szalagot?

Egy darabig még együtt játszottunk a Jakóval, és akkor hol ő volt, hol én, aztán mondtuk, hogy már mit púposkodunk itt, vegyék ezt át a fiatalabbak. Ez valamikor félévkor volt. De mondta András, hogy még ne. És akkor év végéig még mi voltunk, és az új szezonra váltottunk.

Mit gondolsz az utóbbi évek BEAC-áról, és konkrétan a mostani évről?

Igazából a tavalyi bankett idején gondoltam, amikor ezüstérmesek lettünk, hogy majd felállok, és elmondom, mit gondolok, aztán ez akkor ott elmaradt. Rengeteget fejlődött ez a fiatal csapat. Kis Robi, Ábel, Gál Peti, ha hosszabb időt nézünk, Erdei Gabi is. És a szezon nagyon jól alakult, jól kijött a lépés, leszámítva a TF-meccseket. De végül is egy jobb csapat megelőzött minket.

Szóval nagyon szép lett volna, főleg nekem, újra, ha bajnokságot nyerünk, de nem baj, így is klassz volt.

Az idei év viszont nagyon gáz. Hogy miért? Talán azt hittük, hogy majd most simán megnyerjük a bajnokságot, mert nincs TF, csak TF II... De onnan indul, hogy 15 játékossal nem lehet bajnokságot nyerni, főleg, ha nem vesszük komolyan, nem jövünk edzésre, meccsre. Szóval ez így szomorú.

Tavaly jobban jártunk edzésre?

Edzésre lehet, hogy nem, de meccsekre biztos. Persze ilyen van, hogy jobb év után jöhet egy rosszabb, de szerintem ez most abból adódik, hogy nem teszi mindenki oda magát annyira.

Nem lenne félő, hogy ha feljutnánk, ott a sor végén szerénykednénk és szétszéledne a csapat?

Azt nem hiszem, hogy bajnokként ez lenne, ráadásul ez egy fiatal csapat, sokat fut, sokat brusztol, András megtalálta az emberek helyét, szóval nem félteném ettől magunkat. A blasz-kettő sem hiszem, hogy annyival erősebb lenne.

Ha egy dolgot kérhetnél, hogy változzon meg a BEAC-nál, mi lenne az?

Legyen egy pályánk.

Amiért nem kell fizetni. Sőt, kiadnánk másoknak.

De ha lehet, akkor én füvest szeretnék.

Meddig szeretnél még játszani, mik a távlatok?

Távlatok nincsenek, már régóta. Már rég mondtam volna, hogy jöjjenek a fiatalok. Az utóbbi években volt egy másfél–két év, amikor itt fájt, ott fájt, rossz volt a sarkam, most ősszel is. De tavaly volt az az év, amikor lefogytam, éppen nem fájt semmim, és a saját mércémmel is úgy éreztem, hogy hozzá tudok tenni a csapathoz, rúgtam pár fontos gólt. Ha ezt nem érzem, akkor már nem erőltetem. És mindig kérdezem az Andrást, hogy jöjjek-e. Ha kell, akkor leülök a padra. Meg játszom az Öregfiúkban is. A pénteki Old Boys-meccsek, családilag úgy alakult, általában nem jók időben.

Említetted az Öregfiúk- és az Old Boys-csapatot. Ezekről a csapatokról a legtöbbek elég keveset tudnak. Mi a helyzet velük, milyen állapotban vannak?

Még húsba vágóbb a létszámhiány. Tavasszal és ősszel alig volt olyan meccs az öregfiúkban, ahol tizenegyen ki tudtunk állni. Nagyon kínos volt, és ez sajnos az eredményekben is megmutatkozott. Korábban azt gondoltuk, volt egy komoly '69-71-es korosztály (Ervin, Glovi, Jakó, Szabó Z., Szabó Laci, Áki, én), hogy majd hülyére verjük a mezőnyt, de kiöregedtünk, lassan már az Old Boys-hoz is. Utóbbinál egyébként kicsit jobb a helyzet, de oda is elkelne néhány ember.

A következő interjúalany Sujtó Laci lesz. Van valami, amit megkérdeznél tőle?

Az egyik kérdésem az lenne, hogy miért pont a kaput választotta. Talán a Grosics miatt, de hogy pontosan hogy volt ez.

Ezt megírta talán a Sajó könyvében (A futball ábécéje és más történetek).

Lehet, úgyhogy legyen egy másik is. Mikor volt, amikor először olyat gondolt, hogy szögre akasztja a cipőt?