Nem mintha nagyon magyarázatra szorulna, de azért elmondom, hogy néhány „nagy öreg” után leginkább azért döntöttem amellett, hogy veled kellene interjúzni, mert van ennek egy apropója. Elérted a bűvös 34 éves kort, és így már „öregfiú” is lettél. Hogyan éled ezt meg?

A kor csak egy szám, abszolút nem érzem magam 34-nek. Persze azt már tapasztalom, hogy a regenerálódás lassabb, a rúgások jobban fájnak, de alapvetően örülök, hogy lehetőségem van olyanokkal játszani, akikkel korábban még az első csapatban is gyakran szálltunk harcba a 3 pontért.

A BEAC Bp. I/B. osztályú csapata 2005-ben

Van perspektíva – persze a mi blaszos perspektívánkra gondolva – az öregfiúk-csapatunkban?

Természetesen van. Bajnokságot nyerni, mint mindenhol. Ez idén nem sikerülhet a gyengébb ősz miatt, de jövőre mindenképp ez a cél, legalábbis a magam részéről.

Szira számára a leginkább "flaskaymikis" megmozdulás az volt, amikor 2015 júniusában a Budakeszi ellen az utolsó percben kapott gól utáni „mindennek vége” hangulatban középhátvédből előrerohantál és összehoztál egy bajnoki érmet érő 11-est. Te hogy élted ez meg?, kérdezi Szira.

Az több összetevős gól volt. Először is tudott volt, hogy a három pont megszerzése esetén a 3. helyen végezhetünk; a sérülések miatt a teljes tavaszt középhátvédként játszottam néhány perc kivételével, de onnan is mindig próbáltam a csapatot segíteni a támadásokban. Másodszor a kapott gól után – ami már pontvesztést jelentett volna – András szólt, hogy menjek előre és centert játsszak a lefújásig. Harmadszor pedig annál a rossz hazapassznál, amire lecsaptam, nekem már csak arra kellett figyelnem, hogy nehogy a kapusban valahogy elakadjon labda. Nem volt szándékomban kapura lőni, vagy úgy megtolni, hogy én fejezhessem be a támadást. tizenegyest akartam kiharcolni, biztos voltam benne, hogy a Jenci belövi majd. Az eredmény pedig ismert.

2010. október 23., Bogdánfy út, BEAC -- Goldball FC 0-0

Mit gondolsz az elmúlt két évről?

Azt hiszem, remek két évről beszélhetünk.

Mindkétszer dobogón végeztünk, és tavaly egészen a végéig versenyben voltunk az első helyért is, és ha a két TF elleni meccs jobban sikerül, mind nekem mind a csapatnak, akkor most egy osztállyal feljebb játszanánk már. Sokat fejlődött mindenki egyénileg és csapatszinten is. Ez előremutató.

Van benned hiányérzet a tavalyi ezüstérem miatt? Szira szerint az a maximum volt.

Van, persze. A bajnoki cím az előbb említett két meccsen múlt. Nem a jobb csapat, hanem a koncentráltabb és kicsit szerencsésebb nyerte meg a versenyfutást. Ebben kell fejlődnünk, mentálisan kell megerősödnünk.

Mesélj arról – erről tényleg nem tudok semmit – hogy hol tanultál focizni gyerekként? És aztán hogyan kötöttél ki a BEAC-ban.

A grundot leszámítva a MAC-nál kezdtem focizni 10 évesen, de onnan hamar átcsábítottak egy másik sportághoz. Hat évet kosárlabdáztam: MAFC és Danone-Honvéd. Majd visszatértem a focihoz az akkor NB III-as Erőmű SE-be. Amikor kiöregedtem az ifiből, a nagycsapatnál jobb oldali középpályásként számoltak volna velem, de nekem ez nem tetszett, és ennek hangot is adtam, így onnan a korábbi BEAC-edző Öhler László irányított néhány társammal együtt ide.

Jól emlékszem-e, hogy nem mindig voltál ennyira stabil tagja a csapatnak? Volt, hogy talán ki is hagytál féléveket? Ha jól emlékszem, egészségügyi problémád is volt. No, meg volt egyszer az a pár hónapos eltiltásod is. Szóval, mi változott az utóbbi időben? Kicsit kívülről úgy látom, hogy tényleg az egyik legstabilabb vezére vagy a csapatnak, és minden meccsen ott vagy.

Jól, Gerikém. Amikor megérkeztem, az első félévet azonnal ki kellett hagynom, mert nem kaptam sportorvosit – szívzörejt hallottak –, de később a sorozatos vizsgálatok után megkaptam az engedélyt. Volt, hogy csak csere voltam és sajnos két súlyosabb sérülés miatt (jobb boka, jobb térd) tizenegy, illetve hét hónapot ki is kellett hagynom. Valamint az említett eltiltás nyolc hónapjában sem segíthettem – hivatalosan – a csapatot. Olyan is volt, hogy a munkám miatt nem tudtam minden meccsre eljönni, de azóta ez már a múlt. Igyekszem minden edzésre, meccsre időben odaérni, kiemelt helyen van nálam a BEAC.

Tényleg, talán abban a nyolc hónapban volt, hogy „vitted” a kettőt? Aki nem tudná, miért is volt az az eltiltás: repült egy flakon, jól emlékszem?

Edzőként. 2009. október 31., Kolozsvári T. u., MTK Hungária FC -- BEAC II 0-3

Gerikém az idő vasfoga már a te memóriádon is nyomot hagyott. A kettőt a térdsérülésemből való felépülés alatt irányítottam. A „repülő flakon” pedig a Laza volt, az én esetem egy picit más sztori. A Voyage ellen játszottunk itthon (akkor még a Bogdánfy úton) szoros, tipikus egygólos meccset. Többméteres lesről indulva, azt az egyet az ellenfél szerezte. Ekkor én a padon ültem, lecseréltek már. Az ítélet helyességét megkérdőjelezve, szigorúan szépirodalmi stílusban szóltam a partjelzőhöz, aki ezt azonnal jelezte a bírónak. Jött is a piros egyből, amit olyannyira jogosnak éreztem, hogy a cserelabdát azonnal oda akartam adni a sporinak, hogy habár a kétkedésem hangoztatásával időt vettem el a csapatoktól, azért mihamarabb legyen lehetőségünk a hátralévő pár percben az egyenlítésre. Sajnos elmélázhatott kicsit, mert nem tudta elkapni a labdát, és pont arcon találtam; de szerencsére visszapattant hozzám a labda, így lehetőségem nyílt megint odaadni neki, de ismét valahova máshová figyelt, mert megint csak a fejével próbálta megszelídíteni a játékszert. Ekkor kísérletet tettem, hogy érdeklődjem, az ő (és édesanyja) hogyléte felől, de amikor közelebb léptem, elszaladt, és futás közben a meccset is lefújta.

Ahogy már szó is esett róla, volt, hogy András – középhátvéd híján – hátrarakott belső védőbe. Ezt hogyan élted meg?

Természetesen nem a alapposztom, de úgy érzem, hogy mindent megtettem ott is azért, hogy sikeresek legyünk. Nem gondolkodtam azon, hogy nem csatárként számít rám, a védekezés ugyanolyan fontos része a focinak, mint a támadás.

Hogy is van most ez a csk-rendszer Jenővel?...

Nincs nálunk csk és helyettes, rendhagyó ugyan, de működő rendszer.

Ezt értem, de mi alapján vagy te aznap a csk, és mi alapján Jenő? Kő, papír, olló?...

Nem, a szerencsének ehhez nincs köze. Egyszer ő, egyszer én. Ezt csak esetleges eltiltás vagy egyéb, a meccsen való megjelenést akadályozó elfoglaltság tudja átírni.

Azért is kérdezem a következőt, mert tudom, hogy nem sértődsz meg rajta. Onnan kezdem, hogy vannak a mindenki által ismert „edzésmenők”; na, mármost szerintem te simán lehetnél az ellentéte ennek – ha volna ilyen; de ha nincs, most meg is alkotjuk –, mondjuk így, az „edzésflegmázó”. És, ahogy látom, András is úgy érzi, hogy néha kicsit rád kell pirítani, hogy ne – bocs, de kívülről tényleg van egy ilyen látványa a dolognak – alibizz. Főleg úgy, hogy mindenki tudja, hogy szuper dolgokra vagy képes, ha igazán odateszed magad. Ide tartozik, amit András az egyik múltkori vereség után is mondott, szerintem valamiféle dícsérő kritikaként (vagy fordítva), hogy ez a csapat nem bírja el, hogy a Flaskay és az Erdei rosszul játsszon. Erről mit gondolsz?

Teljesen igaz. Nem is akarom szépíteni. Alapvetően nem az egyéni feladatokat, futás vagy ügyességi részt csinálom kisebb intenzitással, azok kellenek az állóképességez – persze van, hogy ezeket is... –, hanem a párharcos test-test ellenit, vagy a játékot. Ennek az az oka, hogy igyekszem vigyázni minden csapattársamra az edzésen, mert szükség van rájuk a hétvégén, inkább nem lépek oda, azt megtartom a bajnokikra, ott van rá igazából szükség.

2007. május, Isztambul

Valóban, sajnos, ha nekünk nem megy, az kihat a csapatra.

Ez egyszerre jó is és rossz is, de ezzel meg kell birkóznunk, ha eredményesek szeretnénk lenni. Szóval kell a kritika néha. 

Mi hibádzik idén ahhoz, hogy ott legyünk a bajnoki versenyben?

A koncentrációban látom a legnagyobb különbséget a tavalyi évhez képest. Amit tavaly könyörület nélkül belőttünk a meccsek elején, az idén nem sikerül, és ennek hatása, hogy nehezebben szerzünk pontokat, hisz az ellenfél végig úgy érezheti, hogy van esélye a győzelemre.

Célok a közeljövőre?

Idén a dobogó, sajnos csak az maradt elérhető, de jövőre mindenképp a bajnoki cím.

Miki "álom-BEAC-a", a számára legjobbakkal, akikkel játszott. És a leg-leg tizenegye.

Kérdezz a következő interjúalanytól, aki Sajó Laci lesz! 

A labdarúgás vagy az írás az nagyobb szerelem?